1: Legyünk felkészültek!
Többen gondolják, hogy nem kell erre készülni a szavak majd jönnek. Igen jönnek. Csak nem biztos, hogy úgy ahogy akarjuk (pláne ha nem tudjuk, hogy mit akarunk) és ilyenkor jönnek később a gondolatok is, hogy hát ezt meg azt kellett volna inkább mondani. Pedig ilyen egyszer van egy életben. Adjunk neki időt, készüljünk fel rá.
2: Hiteles ember mondja!
Jól válaszd meg az esküvői pohárköszöntőt mondó beszélőt! Mindenképpen hiteles ember legyen! Legyen hiteles mert a szavakból keresi a kenyerét, vagyis ceremóniamester, vagy vőfély legyen. Ha csak ő beszél, mindenképpen egyeztesd vele mit fog mondani. Vagy legyen hiteles, mert közeli családtag, apuka, anyuka testvér vagy tényleg egy nagyon-nagyon közeli barát.
3: Kettőnél ne legyen több!
Házasulandókból sincs több, abból lenne csak a gubanc! Ezért két beszéd bőven elég, annál több rendszerint már untatja a násznépet, ráadásul a tartalom is elég hasonló szokott lenni. Legjobb, ha a lányos és a fiús háztól is beszél valaki.
4: Rövid legyen!
Maximum 4-5 percnél többet nem beszéljen senki. A násznép a vacsora asztalnál ülve várja a levest, ebben a helyzetben (főként két beszélőnél) 10 percnél tovább senki nem koncentrál. (pláne ha már több welcome drink is elfogyott) és hacsak nem Bödőcsi magasságú szófordulatok röpülnek, a násznép feszengeni és unatkozni kezd.
5: Egyeztetve legyen!
He ketten (vagy többen,(neee)) beszélnek egyeztessék egymással, hogy miről fognak beszélni. Remek hatást kelt, ha akár hivatkoznak is egymásra, vagy „feldobják” egymásnak a labdát. Látjátok az idilli képet, ahogy a két örömapa az esküvő előtt egy üveg olaszrizlinget felbontva tollat ragad?
6: Legyen érzelmes!
Az esküvő napján az egyik legszebb, legizgalmasabb emberi érzést, a szerelmet ünnepeljük. Itt a helye az érzelmeknek, az apai-anyai baráti érzések kimondásának. Egy jó beszédtől libabőrős lesz a kar, bele borzongunk az érzelmi hullámába! Használjunk érzelmes szavakat bátran!
7: Legyen benne történet!
Az emberek imádják a történeteket. Itt a lehetőség elmesélni egy történetet a menyasszony/vőlegény ifjú korából, vagy a család egy jellemző, szeretett eseményét, valamit, ami jellemzi az ifjú párt. Olyan történet legyen, ami konkrét (nem ez egyszer egy nyáron egy standon, hanem 2004-ben a füredi strandon…)
8: Legyen benne poén!
Humorral mindent könnyebb eladni és ha az érzelmek hullámvasútjára ültetjük a násznépet, akkor egy érzelmesebb rész után remek feloldás a nevetés!
9: Ne legyen benne vicc!
Soha, soha nem meséljünk viccet egy ilyen helyzetben. A humor és a vicc két teljesen különböző kategória. Emlékszem az öröm apára, aki kifejtette, hogy ha ő az örömapa, akkor a lánya az öröm lány. Nem volt őszinte a menyasszony mosolya.
10: Mondjuk el a végét!
Tartsuk észbe, hogy ez egy pohárköszöntő. Aki utolsónak mondja, az kérje meg a többieket, hogy emeljék a poharaikat magasra az ifjú pár egészségére! Ez sokszor elmarad, figyeljünk rá!
11: Használjunk hangosítást, mikrofont!
„Nem kell az kislányom én tudok hangosan beszélni”! Hányszor hallottam már ezt. Ezt igen, de aztán a beszédet kevésbé. Én sem meg még huszonöt ember az asztal végén. Ők meg morogtak, mocorogtak, így végül már az asztal közepe sem hallott semmit.
12: Legyünk magabiztosak!
Lámpaláz? Természetes érzés, nekem is van. Tudatosítsuk azt, hogy mindenki szeret minket és az ifjú párt. Itt csak jól lehet szerepelni. A násznép nem a remegő lábat látja az öltöny alatt, (azt senki nem látja, csak mi érezzük úgy) hanem a boldog örömanyát vagy nagynénit, aki beszél az őáltala szeretett emberekhez.
