1: Legyünk felkészültek!

Többen gondolják, hogy nem kell erre készülni a szavak majd jönnek. Igen jönnek. Csak nem biztos, hogy úgy ahogy akarjuk (pláne ha nem tudjuk, hogy mit akarunk) és ilyenkor jönnek később a gondolatok is, hogy hát ezt meg azt kellett volna inkább mondani. Pedig ilyen egyszer van egy életben. Adjunk neki időt, készüljünk fel rá.

2: Hiteles ember mondja!

Jól válaszd meg az esküvői pohárköszöntőt mondó beszélőt! Mindenképpen hiteles ember legyen! Legyen hiteles mert a szavakból keresi a kenyerét, vagyis ceremóniamester, vagy vőfély legyen. Ha csak ő beszél, mindenképpen egyeztesd vele mit fog mondani. Vagy legyen hiteles, mert közeli családtag, apuka, anyuka testvér vagy tényleg egy nagyon-nagyon közeli barát.

3: Kettőnél ne legyen több!

Házasulandókból sincs több, abból lenne csak a gubanc! Ezért két beszéd bőven elég, annál több rendszerint már untatja a násznépet, ráadásul a tartalom is elég hasonló szokott lenni. Legjobb, ha a lányos és a fiús háztól is beszél valaki.

4: Rövid legyen!

Maximum 4-5 percnél többet nem beszéljen senki. A násznép a vacsora asztalnál ülve várja a levest, ebben a helyzetben (főként két beszélőnél) 10 percnél tovább senki nem koncentrál. (pláne ha már több welcome drink is elfogyott) és hacsak nem Bödőcsi magasságú szófordulatok röpülnek, a násznép feszengeni és unatkozni kezd.

5: Egyeztetve legyen!

He ketten (vagy többen,(neee)) beszélnek egyeztessék egymással, hogy miről fognak beszélni. Remek hatást kelt, ha akár hivatkoznak is egymásra, vagy „feldobják” egymásnak a labdát. Látjátok az idilli képet, ahogy a két örömapa az esküvő előtt egy üveg olaszrizlinget felbontva tollat ragad?

6: Legyen érzelmes!

Az esküvő napján az egyik legszebb, legizgalmasabb emberi érzést, a szerelmet ünnepeljük. Itt a helye az érzelmeknek, az apai-anyai baráti érzések kimondásának. Egy jó beszédtől libabőrős lesz a kar, bele borzongunk az érzelmi hullámába! Használjunk érzelmes szavakat bátran!

7: Legyen benne történet!

Az emberek imádják a történeteket. Itt a lehetőség elmesélni egy történetet a menyasszony/vőlegény ifjú korából, vagy a család egy jellemző, szeretett eseményét, valamit, ami jellemzi az ifjú párt. Olyan történet legyen, ami konkrét (nem ez egyszer egy nyáron egy standon, hanem 2004-ben a füredi strandon…)

8: Legyen benne poén!

Humorral mindent könnyebb eladni és ha az érzelmek hullámvasútjára ültetjük a násznépet, akkor egy érzelmesebb rész után remek feloldás a nevetés!

9: Ne legyen benne vicc!

Soha, soha nem meséljünk viccet egy ilyen helyzetben. A humor és a vicc két teljesen különböző kategória. Emlékszem az öröm apára, aki kifejtette, hogy ha ő az örömapa, akkor a lánya az öröm lány. Nem volt őszinte a menyasszony mosolya.

10: Mondjuk el a végét!

Tartsuk észbe, hogy ez egy pohárköszöntő. Aki utolsónak mondja, az kérje meg a többieket, hogy emeljék a poharaikat magasra az ifjú pár egészségére! Ez sokszor elmarad, figyeljünk rá!

11: Használjunk hangosítást, mikrofont!

„Nem kell az kislányom én tudok hangosan beszélni”! Hányszor hallottam már ezt. Ezt igen, de aztán a beszédet kevésbé. Én sem meg még huszonöt ember az asztal végén. Ők meg morogtak, mocorogtak, így végül már az asztal közepe sem hallott semmit.

12: Legyünk magabiztosak!

Lámpaláz? Természetes érzés, nekem is van. Tudatosítsuk azt, hogy mindenki szeret minket és az ifjú párt. Itt csak jól lehet szerepelni. A násznép nem a remegő lábat látja az öltöny alatt, (azt senki nem látja, csak mi érezzük úgy) hanem a boldog örömanyát vagy nagynénit, aki beszél az őáltala szeretett emberekhez.